Viktória királynő legdrágább nagybácsija, Európa Nestora, Leopold George Christian Frederick van Saxe-Coburg-Saalfeld herceg 1790. december 16-án született Coburgban, egy szuverén hercegi család nyolcadik gyermekeként. Az összesen kilenc gyermek többsége Európa számtalan uralkodó családjába bekerült valamely módon. Ahogyan az egyik brit politikus megjegyezte halálakor – „Nehéz lenne túlbecsülni a királynővel fenntartott szoros kapcsolatának fontosságát”. (a kép – Winterhalter: I. Lipót – 1840)
Lipót herceg
A herceg egyik nővére, Viktória brit királynő édesanyja, Viktória hercegnő volt. A királynő férjének, Albert hercegnek az édesapja (I. Ernő későbbi uralkodó) pedig Lipót bátyja volt, vagyis a későbbi brit királyi pár mindkét tagjával nagyon közeli rokoni kapcsolatban volt. Julienne nevű nővére I. Sándor cár Konstantin nevű öccsének volt a felesége, míg Antoinette nevű nővére Fehéroroszország kormányzójának lett a felesége. Magyar vonatkozása is van a családnak, hiszen Ferdinánd nevű bátyja a dúsgazdag Koháry Antónia magyar hercegnő férje lett, s számos király és császár ősei lettek. Egyetlen öccse 22 napos korában elhunyt, majd legkisebb nővére halt meg alig hatéves korában, így tulajdonképpen ő volt a legkisebb gyermek.
Lipót nővéreinek köszönhetően villámgyors katonai karriert futott be, hiszen alig hatévesen már kapitány, hétévesen ezredes lett ez orosz Izmajlovszki birodalmi ezredben, s tizenkét évesen már vezérőrnagy volt.
Eközben hétéves korától Charles-Théodore Hoflender udvari lelkész irányításával matematikát, görögöt, latint és oroszt tanult a történelem és a keresztény erkölcs és doktrínák mellett. Lipót nagyon érdeklődő és nagyon jó eszű diák volt, akit a történelem kiváltképpen érdekelt. Mindezek mellett a gazdaságos életvitelt is megtanították neki és sok gyakorlati ismeretet is.
1806-ban Napóleon elfoglalta édesapja hercegségét, s Lipót Párizsba utazott, ahol a császár felajánlotta a fiatal hercegnek a szárnysegédi pozíciót, aki azonban nemet mondott, s ehelyett I. Sándor orosz cár szolgálatába állt. Napóleon 981 ezer franknyi jóvátételt kért a hercegségtől, amely órási összeg volt, amelyet nem tudtak kifizetni. (Visszatérve egy pillanatra Ferdinánd bátyjára, Koháry Antónia vagyona kb. 20 millió frankra rúgott.)
Napóleon válaszként elkobozta a hercegi birtokokat és tulajdonképpen minden jövedelmüket. (a kép – Andrea Appiani: Napóleon, mint olasz király – 1805)
Lipót és Napóleon
1808 tavaszán tífuszos lett, amelyből nagyon lassan épült fel, de végül meggyógyult és a kitűnő lovast a cári lovassághoz osztották be. Így részt vett a Napóleon elleni harcokban is, sőt 1808-ban (alig tizennyolc évesen) részt vett I. Sándor orosz cár és Napóleon császár közötti erfurti találkozón.
Nem sok sikerrel, mert Napóleon nem engedett. Lipót ekkor Josephine császárnő segítségét kérte, aki megpróbált segíteni és megszervezni egy találkozót. Napóleont meglepte, hogy újra Lipóttal találkozott és azt követelte, hogy lépjen ki az orosz seregből – Lipót ezt végül novemberben meg is tette.
1809-ben Ernő pénzügyi segítségért küldte Napóleonhoz, aki ekkor azt akarta lépjen be a francia seregbe.
A császárnő újra próbál segíteni, de kevés sikerrel.
Lipót a parttalan várakozás után újra belépett az orosz seregbe, ahol hősiesen harcolt sógora, Konstatin nagyherceg alatt, aki egyre komolyabb feladatokkal bízta meg.
Napóleon bukása után, az 1814. május 30-án megkötött párizsi békét követően Sándor cár egyik kísérőjeként Angliába ment, ahol a cár biztatására elhatározta, hogy a walesi hercegnő férje lesz. 1814 júniusában találkoznak, s a hercegnőnek eleinte közömbös, aztán a dolgok megváltoznak, s ő maga kéri Lipótot, hogy kérje meg a kezét.
A brit trónörökös
Lipót eközben a bécsi kongresszuson volt, ahol találkozott többek között Metternich kancellárral és János osztrák főherceggel, sutóbbival barátságot is kötött. Közben Napóleon visszatért Elba szigetéről és Lipót újra hadba szállt. 1815-ben már altábornagy volt, s a különböző csatákban tanúsított bátorságáért, hősiességéért számtalan kitüntetést kapott, a legmagasabb szintűek közül. (pl. Szent András-rend, Alekszandr Nyevszkij-rend, a Szent Anna- és Szent György-rend, a Máltai lovagrend kitüntetései)
Lipót kivárt, azonban tudta, hogy a hercegnő történetesen a brit király egyetlen élő és törvényes unokája volt, vagyis a brit királyi trón várományosa. Számára Vilmos holland királyi herceget szerették volna férjnek, de annak ellenére, hogy már 1814. június 10-én alá is írták a házassági szerződést, az eljegyzés végül felbomlott. Igaz persze, hogy Lipót és Sarolta első találkozása egy londoni bálon a jegyesség időszakára esett, így ki tudja mi lehetett még a háttérben …
Lipót és Sarolta
A brit királyi udvar eleinte nem akarta a frigyet, de Sarolta kötötte az ebet a karóhoz, így végül engedtek. Napóleon bukása után és a brit királyi család enyhülése után 1816 februárjában Lipót látogatást tett Sarolta apjánál, aki már hosszú ideje régensként uralkodott őrült apja helyett, majd 1816. május 2-án a londoni Carlton House-ban a cári főtiszt lett a walesi hercegnő férje.
Mivel Sarolta édesapja után a második volt a trónöröklési rendben, a férj azonnal tábornagyi rangot kapott az angol hadseregben, a Térdszalagrend lovagja lett, s 50.000 fontnyi évjáradékot ígértek meg neki.
A fiatal pár boldogan élte az ifjú házasok életét, s a hercegnő hamar teherbe esett, azonban gyors egymásutánban két vetélése is volt. Sarolta szerette a férjét és Lipót is szerelmes volt a hercegnőbe, igazi álompár voltak, amelyet a két vetélés sem tudott megváltoztatni.
1817 februárjában Sarolta ismét megfogant és az orvosok igyekeztek a maximális óvintézkedéseket meghozni. A hercegnő november 5-én éjjel, egy ötven órás vajúdás után egy halott fiút szült, majd nem sokkal később ő is elvérzett, alig 21 évesen.
Angliában kéthetes gyászidőszak következett, amelynek végén a régens engedélyezte Lipótnak, hogy címeit megtarthassa és az évjáradékot is tovább folyósították számára.
Viktória hercegnő
Ez egy új helyzet volt, hiszen a király 15 gyermeke közül már egynek sem maradt törvényes utódja, hiszen hiába volt 56 unoka, ők mind törvénytelennek számítottak. Ennek következtében egyfajta verseny indult el a hercegek között az utódnemzésért – s ennek köszönhette a későbbi Viktória királynő a létét.
Lipót nehezen tette túl magát felesége halálán, de nagyon diplomatikus maradt. Az egyik esélyest, a kenti herceget összehozta nővérével, az elbűvölő, huszonéves, kétgyermekes, de már özvegy édesanyával, Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnővel. Végül ennek a frigynek a nyomán született Alexandrina Viktória, akinek egyik keresztapja I. Sándor orosz cár volt, feltehetően Lipót ötletére.
Lipót még hosszú évekig Angliában maradt, s igyekezett a királyi családban megoldani minden konfliktust, több-kevesebb sikerrel. Lipót anyagilag is támogatta unokahúgát, aki nem a legideálisabb körülmények között nőtt fel a Kensington-rendszer nyomásában, s Conroy karmai között. Szerencsére Lehzen bárónő segített a kis Drina és Lipót közötti levélváltásokban.
Sokáig nem is akart újra nősülni, pedig ajánlották neki többek között a francia király özvegy menyét is, igaz hosszabb-rövidebb romantikus kalandjai voltak eközben.
Végül az özvegy herceg (a hölgy emlékiratai szerint) 1829. július 2-án feleségül vette a Saroltára nagyon hasonlító Caroline Bauer színésznőt. A feleség házasságkötés után Montgomery grófnője lett, s aki egyébként Lipót egyik fő bizalmasának Stockmar bárónak volt az unokanővére. A házasság azonban hamar közönybe fulladt, s a színésznő 1830 nyarán visszaköltözött Berlinbe. A morganikus házasságra utaló konkrét tények nincsenek, csak az állítások.
A görög királyság
1829-ben felajánlották számára a görög királyi címet, hiszen nagy nemzetközi hírnévnek örvendett, komoly katonai múlttal és számos európai udvarral kiváló kapcsolatot tartott fenn. A francia, angol és orosz uralkodók megegyeztek, hogy nem közülük kerül ki a görög király, s mivel Lipót nem volt teljes jogú tagja a Hannover-háznak – megfelelt volna a feladatra. Támogatta mindhárom uralkodó.
Angliában megkapta Wellington herceg kormányának támogatását, s 1830. február 28-án hivatalosan is elfogadja a koronát. A görög kormányzó azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a leendő király ortodox vallású legyen, amely nem tetszett Lipótnak. Április 22-én a görög szenátus egy feltételrendszert szabott neki, amelynek igyekezett megfelelni. A görög nemzetnek nyújtandó hitelt tizenkét millió frankról hatvan millióra emeltetni a nagyhatalmakkal, viszont így sem sikerült mindenben megegyezni, ezért 1830. május 21-én lemondott a görög koronáról.
Eközben Belgium 1830-ban függetlenné vált Hollandiától, s az új ország éppen uralkodót keresett.
Hosszas keresgélés után a Kongresszus több körön keresztül érvénytelenül szavazott, majd a negyedik szavazáson 1831. június 4-én a küldöttek megválasztották Lipót herceget, aki az első három körben nem is indult. Az eredménytelen szavazások után Lajos Fülöp francia király legidősebb fia, Namur hercege, aki egyébként korábban jelölt volt, őt ajánlotta kompromisszumos megoldásként, sikerrel. A 196 szavazó közül 152 támogatja Lipótot.
Bizonyosan véletlen, hogy Lipót 1832-ben végül feleségül vette Louise-Marie Thérèse d’Orléans hercegnőt, aki Namur hercegének a lánya volt, a francia király unokája. (a kép – Winterhalter: Louise of Orléans -1841)
A belga király
Természetesen sokat nyomott a latban a francia kapcsolat, de még többet a brit királyi családdal való szoros kapcsolata.
Igaz nem beszélt flamandul és protestáns volt, ugyanakkor folyékonyan beszélt németül, angolul, franciául és oroszul. Kiváló diplomáciai kapcsolatai voltak a francia, angol, orosz és német vonalon egyaránt, ugyanakkor nagyon jó kapcsolata volt a Rothschild-bankházzal. Ez Belgium hatalmas adósságai miatt, nagyon fontos jellemzője volt.
A protestánsoktól tartó belgáknak Lipót megígérte, hogy gyermekeit katolikus szellemben és katolikus vallásúnak nevelteti. Így nem volt akadálya, hogy 1831. június 26-án igent mondjon a felkérésre, s belga királlyá váljék. Az alkotmányos esküt 1831. július 21-én tette le.
Az új király végleg elhagyta Angliát és kérte az angol parlamentet, hogy évjáradékát szüntessék meg.
Alig két hete volt király, amikor a hollandok, akik nem törődtek bele a függetlenedésbe, megtámadták az országot és komoly összecsapások voltak a holland és belga csapatok között. Nem tudni milyen része lehetett a háborúban annak a ténynek, hogy éppen a holland király fiát kosarazta ki Sarolta hercegnő Lipót kedvéért.
A franciák és britek segítségével végül nyolc évnyi harc után 1839. április 19-én aláírták a londoni békét, amelyben Hollandia elismerte Belgium függetlenségét.
Eközben Lipót 1832. augusztus 9-én Compiégne városában feleségül vette a már említett Marie-Louise Thérèse Charlotte Isabelle d’Orléans hercegnőt, így beházasodott a francia királyi családba is. Mivel protestáns volt, Hyacinthe-Louis de Quélen párizs érseke megtiltotta, hogy katolikus székesegyházban kössenek házasságot.
Viktória és Albert
A harcok közben arra is maradt ideje, hogy a sűrű levelezések közepette összehozza Viktória és Albert frigyét, így ha ő nem is lett angol uralkodó férje és apja, rokonságának kijutott e dicsőségből.
Uralkodása alatt Belgium megerősödött és jól kormányozta kis országát Franciaország és Poroszország között, felhasználva eközben családi kapcsolatait. Itt épült az első kontinentális vasút 1835-ben Brüsszel és Mechelen között és általában is támogatta az ipar fejlődését. Már 1832-ben létrehozta a belga frankot, amely a nemzeti szuverenitás jelképe lett. Olyannyira nyugodt volt a fejlődés, hogy 1848-ban a forradalmi időszakban nem igazán sok esemény történt. A legkomolyabb összecsapás egy két óra hosszat tartó ütközet volt, 7 halottal, 26 sérülttel és 60 letartóztatással.
Ekkora már Lipót is beletörődött, hogy nem a görög koronát választotta, mert azért eddig voltak kétségei.
1843-ban összehozta a brit és francia uralkodót egy találkozóra a Château d’Eu-ban, ahol enyhült a feszült viszony, majd egy év múlva a francia király visszaadta a látogatást.
A herceg családja
Lipót próbál közvetíteni a német hercegségek között is, ezért összehozott egy olyan találkozót. Ott összesen negyven herceg és hercegnő találkozott a porosz királlyal, a brit uralkodóval és a belga királlyal. Lipót békére törekszik a holland királysággal is, lassan ott is javul a helyzet, így 1861. október 18-án fogadta III. Vilmos holland királyt.
Felesége 1850. október 11-én, alig 39 évesen tuberkulózisban elhunyt, így Lipót újra özvegy marad. Lipót szerette a feleségét, de nem volt szerelmes belé, így gyásza olyan volt, mintha egy közeli barátot veszített volna el. A nyugodt légkör a királyné hiányában megváltozott, gyerekei mindenki ellen lázadtak, csak ő tudott rájuk hatni.
Harmadik házasságából összesen négy gyermek született, akik közül a legelső (Lajos Fülöp) még kisgyermekként meghalt, s második (Lipót) később örökölte a trónt, a harmadik (Fülöp) egy trónörökös édesapja lett, s a negyedik pedig, egy kislány. Ő az első felesége emlékére a Sarolta nevet kapta, aztán Ferenc József öccsének Miksa főhercegnek a felesége lett, s később egy rövid időre mexikói császárnő is. (a kép – Winterhalter: Sarolta hercegnő – 1864)
A hűséges szerető
Házassága mellett húsz éven keresztül viszont folytatott egy Arcadia Claret nevű hölggyel, akitől két fia született Georges-Frédéric (1849–1904) és Arthur von Eppinghoven (1852–1940), akik bárói címet kaptak. 1844-ben találkoznak az akkor 18 éves lánnyal, akinek apja egy belga katonatiszt. Lipót tanácsára a lány fedőházasságot kötött 1845-ben Frédéric Meyer intendással, aki pénzért vállalta a férj szerepét. A nép előtt ez nyílt titok, s számtalan alkalommal kifütyülték, s kitörték Madame Meyer ablakait.
Lipót hetvenéves korában, bár még jó egészségnek örvendett, de kezdett a háttérbe húzódni, bár még nem tudta, hogy különösen nehéz év áll előtte. 1861 tavaszán meghalt Viktória hercegnő, a brit királynő édesanyja, novemberben meghalt Ferdinánd nevű bátyja. Ezután V. Péter portugál király (az unokaöccse), egy hónappal később János portugál herceg (az unokaöccse) és ami a talán a legjobban fájt – Albert herceg, Viktória királynő férje, akihez Lipótot egészen különleges kapcsolat fűzte.
A rossz nyelvek és David Duff 1972-es életrajza szerint (lehetséges, hogy) ő volt az apja, de ez nem bizonyított. Az biztos, hogy Lipót és Albert között, főként jellemben, nagy volt a hasonlóság. Az is tény, hogy Lipót és Albert édesanyja között nagyon jó kapcsolat volt, s Albert apja folyamatosan csalta a feleségét, bár az anya is kitett magáért olykor. Valamint az is tény, hogy Albert fogantatásának valószínűsíthető időpontjában (1818 decemberében) Lipót éppen ott tartózkodott bátyja kastélyában. Ezek a tények, a többit nem tudhatjuk …
Lipót elment Albert temetésére, s próbálta a királynőt vigasztalni, de nemsokára megbetegedett, veseköve alakul ki, amelyet számtalan alkalommal kezelnek a következő hónapokban, években.
Lipót halála
Kis javulás után 1865 elején stroke-ot kapott, amelyből valamelyest felépül, de ősszel újra romlott az állapota. Végül a király 1865. december 10-én 11 óra 45 perckor hunyt el a belga királyi palotában, ahol utolsó szavaival is első feleségét hívta.
Éppen a születésnapján, 1865. december 16-án temették, s közel félmillió ember búcsúzott tőle. Európa számtalan uralkodóháza képviselteti magát, de kedvenc unokahúga nem volt ott. Viktória még gyászolta a férjét – őt a walesi herceg képviselte és Artúr herceg, Viktória kedvenc fia. (a képen a temetési menet)
A sokáig Európa Nesztoraként emlegetett Lipót, szerencsére nem élte meg veje, Miksa mexikói császár kivégzését és azt, hogy ennek következtében lánya, Sarolta eszét vesztve élt még fél évszázadon keresztül.
Országát kiegyensúlyozottan kormányozta, ahogyan életét is élte, hiszen mindhárom akkori európai nagyhatalommal rendkívül jó kapcsolatot épített ki. Nővérei és vitézsége révén megbecsült orosz hadvezér volt, Sarolta férjeként bekerült a brit királyi családba és Marie-Louise révén bekerült a francia uralkodói családba is.
Komolyan vette az alkotmányosság korlátait, nem örült, amikor jórészt reprezentációs feladatai voltak, ugyanakkor a kevés királyi jogát maximálisan kihasználta. Igyekezett az országban feszülő ellentéteket elsimítani – akár a liberális-konzervatív, akár a katolikus-protestáns viszonylatban.
Viktória királynő családja
