A 19. század elején Nagy-Britanniában nem az volt a fő kérdés, hogy legyen-e monarchia, hanem az, hogyan finanszírozzák.
A IV. György uralkodásához kötődő fényűzés, építkezések és adósságok erősen hozzájárultak ahhoz a közvélekedéshez, hogy a királyi udvar költségei túl nagyok és túl átláthatatlanok. A gond azonban nem pusztán az volt, hogy „sokat költ a király”, hanem hogy a Civil List rendszerében az udvari és bizonyos állami kiadások részben összemosódtak.
Ez politikailag veszélyes elegy volt: az udvari pazarlás képe könnyen az állam működésére vetült. Amikor IV. György 1820-ban trónra lépett, a parlament évi 845 727 font Civil List-et állapított meg számára. Ez óriási összeg volt – és a közvélemény szemében különösen rosszul nézett ki.
A parlament ezért a György-kor végére arra törekedett, hogy szétválassza az udvart és az államot pénzügyileg. Ebből a reformfolyamatból nőtt ki az a rendszer, amely IV. Vilmos és utóda, Viktória királynő idején már sokkal modernebb, ellenőrizhetőbb formát öltött.
IV. Vilmos – az „udvari költségvetés” megszületése
Vilmos trónra lépésekor a Civil List évi 510 000 font lett. A hangsúly nem csak a csökkenésen volt a György-kor hatalmas összegeihez képest, hanem azon, hogy ez a keret elsősorban az udvart szolgálta.
-
Privy Purse (király személyes kerete): 60 000 £
-
Királyné kerete: 50 000 £
-
Udvartartás fizetései: 130 300 £
-
Udvartartási kiadások: 171 500 £
-
Nyugdíjak: 75 000 £
-
Egyéb (jótékonyság / különleges szolgálatok stb.): kb. 23 200 £
A parlamenti vitákban gyakran külön kiemelték a 10 000 fontos „secret service” tételt (amely az egyéb kategóriához tartozott), amely érzékeny, nem részletezett célokra ment. Ez jól mutatja, hogy még a reformált rendszerben is voltak „árnyékos” sorok – de legalább már számszerűen láthatóan.
Vilmos 60 000 fontos személyes kerete külön állt a felesége, Adelheid királyné 50 000 fontos járandóságától. Vagyis a király saját kerete nem egy egész dinasztia fenntartására ment, hanem tényleg személyes mozgástér volt.
Viktória – kevesebb pénz, szigorúbb rend (1837)
Viktória királynő féle 1837-es Civil List évi 385 000 £ lett, és ezt már nagyon feszesen, tételesen rögzítették törvényben.
-
Privy Purse: 60 000 £
-
Udvartartás fizetései: 131 260 £
-
Udvartartási kiadások: 172 500 £
-
Királyi adományok (Royal Bounty): 13 200 £
-
Tartalék: 8 040 £
Itt különösen beszédes, hogy miközben a teljes összeg kisebb, a Privy Purse változatlanul 60 000 marad. Vagyis a „spórolás” és a kontroll nem elsősorban az uralkodó személyes keretét nyírbálta meg, hanem az udvari gépezetet és a kapcsolt tételeket rendezte át.
A csökkenés fő oka nem az, hogy a parlament hirtelen „megharagudott” Viktóriára, hanem hogy más volt a családi és pénzügyi struktúra:
-
Nincs házastárs-tétel: Vilmosnál külön 50 000 ment a királyné keretére; Viktória hajadonként lépett trónra, így ez a sor nincs.
-
Nyugdíjak új logikája: Vilmosnál a nyugdíjak 75 000 fontja nagy blokk volt; Viktóriánál ezt a fajta terhet a parlament sokkal inkább el akarta választani a fix udvari kerettől (tehát ne az udvari költségvetés legyen egy nagy nyugdíj-elosztó automata).
Ezt az összesített összeget sokan, sokféle címként kapták, így volt állami tisztviselők és szolgálattevők, politikai jellegű járadékok kedvezményezettjei, özvegyek, eltartottak, kártalanítások díjai vagy ide tartoztak az érdemalapú kegydíjak (irodalom, tudomány, művészet) – mindez korábban jóval nagyobb összeg volt, de ezt Vilmos trónra lépésekor visszafogták, igaz a korábban megadott járadékokat tovább fizették. Ilyen jövedelmezést kapott Michael Faraday, Mary Somerville vagy James Prescott Joule is, de William Wordsworth vagy Alfred Tennyson is.
Amikor Viktória férjhez ment Albert herceghez, a hercegnek a kormány 50 000 fontos járadékot javasolt, de a parlament végül csak 30 000-et szavazott meg. Ez azt is megmutatja: a monarchia finanszírozása már közpolitikai vita tárgya lett, nem udvari belügy.
Mindezek mellett a királynő magánbirtoka volt a lancesteri hercegség, amely évi 25-30.000 fontot eredményezett, amelyet belátása szerint használt fel. Akkortájt a leggazdagabb főrend Westminster hercege volt, aki körülbelül 300.000 font fölött rendelkezett egy átlagos évben, amely ma 35-40 millió fontnak felelne meg, s egy átlagos munkás körülbelül 50 fontot keresett évente.
