Elizabeth Ann Haryett egy csizmadia lányaként született 1823-ban Brightonban, s tizenöt évesen elmenekült egy Jem Mason nevű zsokéval, hogy Londonban éljen. Itt választotta művésznévként Harriett Howard nevet, s színésznőként próbált érvényesülni.
A románc három évig tartott, de gyorsan jött Major Mountjoy Martyn a királyi testőrség őrnagya, aki ugyan házas volt, de ez nem befolyásolta kapcsolatukat. Harriett 1842-ben szült egy fiút is neki, Martin Constatin Haryett-et – az őrnagy nagyon örült a fiúnak és egy nagyobb vagyont adott nekik, de a kapcsolatuk végül megszakadt. (Henriette Cappelaere : Elisabeth-Ann Haryett – 1850)
A lány 1846-ban Lady Blessington bálján találkozott Charles-Louis Bonaparte-vel, aki éppen megszökött egy francia börtönből és Viktória királynő Angliájába menekült. Már az első találkozás alkalmával kialakult egy szimpátia közöttük, így Bonaparte a két fiával hamar hozzáköltözött. Jelentős összeggel támogatta a férfi terveit, hogy Franciaország vezetője legyen.
Bonaparte 1848-ban visszament Franciaországba és kissé kalandos úton, de végül köztársasági elnök lett. Ekkor Harriett is Párizsban telepedett le, a Rue du Cirque 14. szám alatt lakott egy házban a gyermekeivel az Élysée-palota közelében, s közben élénken hadakozott Mathilde Bonaparte hercegnővel, aki a férfi unokatestvére volt, s jelentős befolyással bírt. Pénzügyileg továbbra támogatta, így jórészt ő finanszírozta az 1851-es államcsínyt és a császárra választással kapcsolatos költségeket is. (Alexander Cabanel: III. Napóleon – 1865)
Az új császár azonban tartott tőle, így amikor hivatalosan bejelentette házassági terveit, gondoskodott róla, hogy a Harriett ne legyen Párizsba. Előző nap Londonba küldte, egy fontos küldetéssel – amely szerint valaki zsarolja, de a nő csak Le Havre kikötőjéig jutott, mert egy vihar miatt nem tudott átkelni a csatornán.
Másnap reggel olvasta a Le Moniteurban a bejelentés tényét, s azonnal Párizsba utazott botrányt csinálni. Végül Persingny belügyminiszternek sikerült valamelyest megnyugtatnia. A császár busásan megjutalmazta eddigi segítségét és Beauregard comtesse címet adományozta neki és a Château de Beauregard-t, egy kastélyt néhány kilométerre Párizstól és Versailles-től.
A császár Eugénia császárné felé fordította figyelmét, de pár hónap múlva, mivel a császárné nem túlságosan gyakran vágyott rá, visszatért Harrietthez, s egészen a nő halálig, 1865-ig volt viszonyuk. Igaz a császárnak voltak más szeretői is, közöttük utolsó, s talán leghíresebb szeretője Marguerite Bellanger. (Eugéne Disdéri: Marguerite Bellanger – 1870k)
Eközben 1854-ben Harriettet a császár férjhez adta egy Clarence Trelawny nevű angol lótenyésztő kapitányhoz, aki az összes pénzüket a vállalkozására és a szerencsejátékokra fordította.
1865-ben elvált férjétől, majd pár hónappal később, 1865. augusztus 19-én bekövetkezett halála után a kastély közelében lévő Le Chesnay temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fia soha nem tudta meg, hogy ki az igazi apja, mert amikor 21 éves korában megkérdezte tőle, nem válaszolt enki. III. Napóleon a Bechevêt grófja címet adta számára, amelyet 1907-es halála után legnagyobb fia, Richard örökölt – Martin felesége egyébként egy magyar születésű hölgy volt.
