> A Jégkirálynő szíve meghasad

Az 1860-as évek Londonjában játszódó történet egy angol arisztokrata család báljának estéjével indul, ahol nemcsak a társadalmi rangok, hanem az érzelmek és a titkok is végzetes súlyt kapnak. A regény főhőse egy alig tizenhét éves lány, aki épp csak a felnőtté válás küszöbén áll. Félénksége és kívülállósága éles kontrasztban áll barátnője ragyogó és társasági életet élő természetével, illetve a bálok ünnepelt, mindenkit magával ragadó szépségével, a címszereplő „Jégkirálynő” – hideg eleganciájával, titokzatosságával és veszélyességével.

A főhősnő érzékenysége, befelé fordulása, majd fokozatos nyitása a világ felé, meghatározó motívum: egyértelműen látszik, hogy saját útját keresi – egyszerre szeretné betölteni a családi elvárásokat és megőrizni önmagát. Nagyapja, a család vezetője és egyben a házigazda – meleg, de kissé távolságtartó, a családi tragédiák súlya alatt kissé fáradt férfi. Kettejük kapcsolata bizalmas, ugyanakkor a generációs különbségek gyakran kiélezik az érzelmi feszültségeket.

A társasági élet vibráló közege remek hátteret ad a főszereplők belső drámáinak. A Jégkirálynő, egyszerre félelmetes és vonzó jelenség, aki uralja a férfiakat, sőt néha még az „igazi” királynő is alulmarad vele szemben. A pletykák, a rivalizálás, a párbajok és a társasági botrányok mind-mind a női hatalom és a férfiak tehetetlenségének sajátos elegyét jelenítik meg. Nemcsak a férfiakat irányítja, hanem eljegyzéseket szétbont, sőt a politikai elit is tart tőle.

A  világot megjárt, kalandvágyó lord érkezése és egyedi személyisége, tapasztalatai valamint kívülállósága, rögtön feszültséget teremt a többi szereplő között, főként amikor a Jégkirálynő figyelmét is felkelti. Az ő belső harcai, zavarodottsága, szenvedélye szintén árnyaltan bontakoznak ki – különösen, amikor a két nő között őrlődik, és amikor a társadalmi elvárásoknak való megfelelés és a saját vágyak összeütköznek.

Az érzelmek, az önkeresés, a vágyak, a félelmek, a bűntudat és az önelfogadás folyamatosan váltják egymást. A szereplők nemcsak a társasági élet felszínén küzdenek, hanem belül is: a lány önmagával, a Jégkirálynő a hatalommal és a magánnyal, a kalandor pedig múltjával és jelenével.